Mert szemérmesebbé váltam, és kezdtem úgy érezni, a személyes közlések személyes helyzetekbe illők.
Mert néhány bejegyzést már nem tudok vállalni - indokolatlan magabiztossággal szögeztem le gondolatokat, amik azóta árnyalódtak, megkérdőjeleződtek.
Amiért mégsem tűnt el az egész blog, annak oka, hogy törölni nem akartam (mégis egyfajta napló ez nekem), a bejegyzések eltüntetését így tudtam megoldani. És persze annak sem zárom ki a lehetőségét, hogyha úgy érzem, egyszer majd folytatom. Most épp máshogy érzek.
3 megjegyzés:
Nekem kicsit logikátlan, hogy azért törölted a régi bejegyzéseket, mert nem szereted az olyan blogokat, amikre ritkán írnak...
Amúgy értem, amit a személyes közlésekről írtál. Kicsit olyan, mint amikor én felragasztottam a verseimet a kollégiumi szobám falára. Noha nem olvashatta olyan, aki nem állt közel hozzám (szobatársammal azonos volt a baráti körünk), egy idő után így is zavarni kezdett, hogy ennyire közszemlére teszem az érzéseimet, és leszedtem őket.
Nem véletlen, hogy az én blogom inkább csevegős, mint mély érzéseket megosztós. Ugyanakkor nehezen tudom elképzelni, milyen blogod lesz ezek után. És nagyon hiányolom a sok macskaképet...
Azért választottam ezt a megoldást, mert a blogspoton nem lehet felfüggeszteni blogot (ahogy pl. a freeblogon). Vagy törlöd az egészet, és akkor elvesznek az anyagaid, vagy ha ezt nem akarod, de élő blog benyomását sem akarod kelteni, akkor le lehet menteni piszkozatba a bejegyzéseket - utóbbit tettem.
Ha kint maradnak, de nem írok, az bennem lezáratlan érzést kelt, másoknál is zavar ez a megoldás. Az ember nem tudja, látogassa-e az új bejegyzésekért, ha látogatja, egy idő után idegesíti, hogy nincsenek.
Értem is, meg nem is. Sír is, meg nevet is. Várom kitartóan az újraindulást!
Szóellenőrzés: nolobr :)
Megjegyzés küldése