Popper Péter (1933-2010)

"Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen". És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen". És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal."

Miért tűnt el minden?

Mert csökkent a közlésvágyam, és nem szeretem az olyan blogokat, ahol minden szökőévben bukkan fel új bejegyzés.

Mert szemérmesebbé váltam, és kezdtem úgy érezni, a személyes közlések személyes helyzetekbe illők.

Mert néhány bejegyzést már nem tudok vállalni - indokolatlan magabiztossággal szögeztem le gondolatokat, amik azóta árnyalódtak, megkérdőjeleződtek.

Amiért mégsem tűnt el az egész blog, annak oka, hogy törölni nem akartam (mégis egyfajta napló ez nekem), a bejegyzések eltüntetését így tudtam megoldani. És persze annak sem zárom ki a lehetőségét, hogyha úgy érzem, egyszer majd folytatom. Most épp máshogy érzek.